Számvetés

 
Cikk |augusztus 13, 2012 – 16:45

Az iskola nemcsak elbocsátja, de vissza is hívja egykori diákjait, hogy beszámoljanak életútjuk alakulásáról. Nem könnyű egy kanyargós út közepén vagy vége felé rendbe szedni gondolatainkat. Visszaemlékezni az egyenesnek induló, de néha elgörbülő életutunkra és arra, hogyan hasznosítottuk mindazt, amivel szüleink és tanáraink útnak engedtek minket. Erre a számvetésre készülnek az egykori bolyais öregdiákok 2012. augusztus 31–szeptember 2. között megtartandó találkozójukon. Amikor először léptük át az iskola küszöbét, érezni lehetett azt a szellemi erőt, amely a falakon át a tablóképek és a közismert, neves tanárok hírével jutott el hozzánk. Ismerkedve az iskolával, diákokkal és tanárainkkal, egyre inkább eltöltött minket az öröm és a büszkeség, hogy ebbe az iskolába járhatunk. A háború után voltunk. Tanévkezdéskor a szülők szekerekkel hozták a vidéki tanulókat, ott álltak a Sáros utca felőli részen, szalmazsákokat és ki tudja még mi minden szükséges holmit pakoltak le, olyanokat, amelyek a diák életét megkönnyítették, de emlékeztették is egyben elhagyott otthonára. Tanáraink jól felkészült emberek voltak, megértőek és segítőkészek. Barabás Béla tanár úr felügyelte a kollégiumot, de a fizikát is ő tanította nekünk. Nem tudom elfelejteni azt az órát, amelyiken a tanár úr a hidrogéngáz égését szerette volna bemutatni, kihangsúlyozva, hogy a hidrogén és a levegő keveréke robban. A próba nem mutatott robbanásveszélyt. Nem részletezem, a Kipp-készülékben még maradt levegő, és a csaphoz tartott égő gyufától a keverék felrobbant. A sósav, a cinkdarabok, keveredve az üvegszilánkokkal, a plafonról potyogtak a katedrára. Nagy sikere volt ennek a kísérletnek, miközben a tanár úr a laboránst hívta ekképpen: „Sándor, jaj a Kipp-készülék”. Érdekes módon más esetben talán hangos vihogás kísérte volna ezt a jelenetet. Tiszteltük tanárunk tudását, emberségét, ezért csak halvány mosollyal nyugtáztuk a történteket. Az órán kísérletező tanárnak készülnie kell a lehetséges kudarcokra is. Ezt sokan közülünk megtapasztalták, ha fizikát vagy kémiát tanítottak. Ez után a kis közjáték után az óra zavartalanul folytatódott. Egy napon, amikor a fizikumban volt óránk, észrevettük, hogy az ablakpárkányra a következő üzenetet véste rá valaki: „Ember, küzdj és bízva bízzál, Csíz ügyel, hogy el ne hízzál.” A tanár urat Csíznek becézték a diákok. Kíváncsian vártuk, mi lesz ebből. Nem zavarta tanárunkat, ott is maradt még egypár évig ez a derűs és megszívlelendő figyelmeztetés. Egy másik neves tanárunk, Pálffy Antal tanár úr matematikát tanított. Üres pipájával a szája szögletében a katedra szélén ülve figyelte a táblánál szenvedő diákot. A felelő kétismeretlenes egyenlet rejtélyén gondolkodva – mi is lehet az eredmény –, rövid várakozás után Tóni bácsi segíteni akart, kivette szájából a pipát, és halkan odaszólt a felelőnek: „Fiam, hát írd oda magad!” Ilyenkor a diák fellélegzett és az egyenlet után 0-t írt. Ez volt az eredménye a feleletnek és az egyenletnek is. Valamikor a hetvenes években a Bolyai nappali tagozatára érettségiztető tanárnak osztottak be. A vizsga a fizikumban volt, ott, ahol egykor mi is érettségiztünk. Mi tagadás, a vizsgázó diákoknak szurkoltam. Nagy örömömre nem bukott meg senki. A bizottság szerencsére egyetértett velem. Érettségi után a Madarasi Hargita közelében, Ivóban pihentem egypár napot. Egy régi parasztházban laktunk, a kert végében patak csörgedezett. A csendet madárdal és a hegycsúcsok felől a ránk nevető napsugarak tették emlékezetessé. Akkor, nem tudom hogyan és miért, eszembe jutott egy régi iskolai történet. Érettségire készültünk, szünet volt, és a harmadik emeletről lenéztünk iskolánk udvarára. Üres volt, sehol senki. A diákok már vakációztak. Egyszer csak a kapu boltíve alól feltűnt egy kissé kopott, de ünnepi öltözékű, nagyon idős ember. Sétapálcára támaszkodott, másik kezében egy szál virágot tartott. Hunyorogva nézett körül az udvaron. Talán a napsugarak csaltak ki könnyeket a szeméből. Zsebkendőjét elővéve megtörölte a szemét. Alaposan szemrevételezett mindent. Kis idő múlva lassan az iskola falához ment, megsimogatta, majd a virágot a fal tövébe téve elnyelte a kapu boltíve. Nem értettünk semmit abból, amit láttunk. Megrázó és titokzatos volt. Mit akarhatott ez az ember?! Kiderült, hogy egykori öregdiák, aki már a kilencvenedik évén is túl volt, érettségi találkozóra jött. Az előzőn még ketten voltak, de egyedül maradt. Sem tanár, sem osztálytárs nem élt már. Ereje fogytán, még egyszer utoljára eljött elköszönni szeretett iskolájától. Egy a sok közül aki nemes, küzdő, szabadlelkű diák volt és maradt. Mert aki így ragaszkodik egykori iskolájához, csak szabadlelkű diák lehetett. Vajon mit tanulnak tőlünk a jövő nemzedék fiai és leányai?

Schmidt Sándor tanár

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/sz%C3%A1mvet%C3%A9s-0

Ébren tartani az összetartozást

 
A VI. Bolyais Világtalálkozó meglepetései
Cikk | augusztus 13, 2012 – 19:31 | Beküldő: Bodolai Gyöngyi

A marosvásárhelyi Református Kollégium alapításának 455. évfordulója előtt tisztelgünk az idei VI. Bolyais Világtalálkozón, amely augusztus 31-szeptember 2. között zajlik. Helyszíne a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a rendszerváltás után újraalakult Református Kollégium szép szecessziós épülete, amelynek udvarát apa és fia, a sokoldalú tanár és a magyar tudomány egyik legnagyobb egyéniségének szobra díszíti.

Az ötévente megrendezésre kerülő világtalálkozók szervezője a Református Kollégium – Bolyai Farkas Elméleti Líceum Öregdiákjainak Baráti Köre. Társszervezők a Teleki Téka Alapítvány és a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány, a találkozó fővédnöke Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja.

A volt bolyais diákokat itthonról és a világ minden tájáról hazahívó rendezvény művészeti műsoráról a Kovács Levente rendezővel, egyetemi tanárral készült beszélgetésben már beszámoltunk. Ezúttal Kirsch Attilát (fotó), a Baráti Kör elnökét kértük, hogy a világtalálkozó tudományos és egyéb műsorairól, a rendezvény jelentőségéről beszámoljon.

– Rendkívül megtisztelő és fontos feladat a Baráti Kör számára, hogy ünnepélyes keretek között emlékezzünk meg iskolánk fennállásának kerek évfordulóiról, s ötévente tisztelegjünk a múlt, nagyszerű elődeink emléke és kiváló kortársaink teljesítménye előtt. Azért kell rendszeresen visszatekintenünk, hogy ébren tartsuk a nagy Bolyai család tagjai között az összetartozást, amely erőt ad az iskola szellemiségének továbbéltetéséhez, közös jövőnk építéséhez, s követendő példát jelent a mindig újak, a mai tanítványok számára. A világtalálkozók szervezésekor kihívást jelent, hogy ebbe a nagy közösségbe be tudjuk kapcsolni a legfrissebb végzősöket is, hisz aki elballag, az már öregdiákká válik. A program összeállításakor arra törekedtünk, hogy minden korosztály számára tanulságos és ugyanakkor szórakoztató rendezvények gyűjtsék össze a volt diákok népes táborát.

A Baráti Kör vezetőtanácsának hetven éven felül járó tagjai korukat meghazudtoló lelkesedéssel és energiával vállalták a szervezéssel járó sokrétű feladatok elvégzését. A munkába bekapcsolódott a két iskola vezetősége és a tanárok köréből is lelkes támogatóink vannak.

– A társszervezők között szerepel a Teleki Téka Alapítvány. Hadd mondjuk el, hogy a Téka udvarán szervezett zenés, verses est mellett milyen meglepetés vár a világtalálkozó részvevőire!

– A Teleki Téka erre az alkalomra időzítette a felújított Bolyai Múzeum hivatalos megnyitóját, ami valószínűleg meglepetéseket is tartogat. A szombati nyitóünnepséget, az iskola udvarán levő szobrok megkoszorúzását és a tanári arcképcsarnok bemutatását követően tudományos előadások hangzanak el a Tékában és az iskola amfiteátrumában. A két Bolyai élete és munkássága a mai napig kimeríthetetlen témát jelent a Bolyai-kutatóknak. Erről szól Weszely Tibor, Körtesi Péter, Oláh Gál Róbert és Oláh Anna előadása. Spielmann Mihály történész a Bolyaiak korába, a korabeli Vásárhely életébe nyújt betekintést, Oniga Erika a százéves szecessziós épületegyüttes történetéről, Berekméri Róbert a kollégium levéltárának érdekes dokumentumairól beszél, Kálmán Attila a Református Kollégium főúri adományozóiról emlékezik meg. Meghívott vendégünk dr. Szalai Zoltán Budapestről, aki a tehetségkutatás és -képzés magyarországi tapasztalatait osztja meg az érdeklődőkkel. Az iskola dísztermében előzetes bejelentkezés alapján az öregdiákok tíz percben számolhatnak be arról, amit fontosnak tartanak továbbadni az érdeklődőknek.

– Első ránézésre sportrendezvények is tarkítják a programot.

– A Bolyai középiskola éveken át sportolókat is képezett, ezért tartottuk fontosnak a sportvetélkedők beiktatását. Az előadók között van Klósz Bálint, aki az iskola sporttörténetét veszi számba. Szombaton kora délután kosárlabdában és asztaliteniszben mérik össze hozzáértésüket az iskola volt és jelenlegi tanárai és diákjai, előzetes feliratkozás alapján. A bejelentkezők között van Zsigmond Barna Pál főkonzul, volt bolyais diák is.

– Az elmondottakon kívül tudom, hogy tartogat még érdekességeket a találkozó.

– Az udvaron felállított sátrak között, amelyek a rég nem látott ismerősökkel való találkozásokra, baráti beszélgetésre nyújtanak lehetőséget, lesz egy különleges sátor is, amely az élő könyvtár nevet viseli. Az iskola jeles személyiségei és az előadók közül sokan, köztük például a 91 éves Keresztes Gyula vagy Oláh Gál Róbert is vállalkozott arra, hogy az élő könyv szerepében előzetes egyeztetés alapján elbeszélgessen azokkal, akik munkásságuk, életük részleteire kíváncsiak. Az élő könyvtárat kiemelt fontosságúnak érezzük a nemzedékek közötti kapcsolatteremtésben is.

A művelődési műsorok között meg kell említenem, hogy a szombat esti gála idején a Bolyai színpadán fiatal rockzenekarok – Vecker, Detox, Virus – lépnek fel, éjfélig pedig a Cold Taste és a Bojtorján zenél, a konviktusban pedig nótaest lesz.

A hatodik világtalálkozó vasárnap délelőtt a vártemplomi istentisztelettel zárul, amelyen Csáky Károly lelkész hirdeti az igét.

Bár ebben a nyár végi időszakban nehéz pontos adatokat gyűjteni, reményeink szerint, az előbbi találkozókhoz hasonlóan, ezúttal is többen leszünk, mint öt évvel korábban.

– Így legyen.

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/%C3%A9bren-tartani-az-%C3%B6sszetartoz%C3%A1st

Bolyaisok világtalálkozója

 
Cikk | augusztus 7, 2012 – 17:50 | Beküldő: Menyhárt Borbála

Az egykori és jelenlegi bolyaisok életében, az iskola történetében, de a marosvásárhelyi kultúréletben is érdekes színfoltnak ígérkezik az augusztus 31–szeptember 2. között sorra kerülő VI. Bolyais Világtalálkozó. Ilyenkor érezhető igazán az oly sokat emlegetett Bolyai-szellemiség, ami a világ legkülönbözőbb pontjain élő bolyaisokat egy családdá kovácsolja és hazajövetelre ösztönzi. A világtalálkozóra a szervezők színes műsort állítottak össze, odafigyelvén arra, hogy minden korosztály megtalálja az ízlésének megfelelőt. A program kulturális-művészeti részéről Kovács Levente rendezővel beszélgettünk, akit ennek a megtervezésével, összeállításával bíztak meg.

– Minden alkalommal nagy érdeklődésnek örvendenek e világtalálkozók. Távoli országokban élő, hatvanas-hetvenes éveikben járó volt bolyaisokat is megmozgatnak.

– Ez a hatodik lesz, legutóbb 5 évvel ezelőtt volt. A Bolyai iskola szellemiségének ápolása szempontjából nagyon fontosak ezek a világtalálkozók, hiszen ennek az iskolának a 455 éves múltja során egyrészt jelentős személyiségek végeztek itt, másrészt jelentős kulturális, művelődési központtá vált a tanintézet. Harmadsorban a végzőseinek a világba való kirajzása révén egy olyanfajta közösség van mögötte, amelynek a szellemi ereje, potenciálja a mai napig fontos az iskolának. Az iskolához való tartozás az a fajta otthontudat, az az érzés, hogy az iskola valamelyest a második otthonunk, ennek a tudatnak az ápolása pedig az öregkorig eltart. Ezért van az öregdiá-kok baráti köre is. Ez fontos dolog, mivel az iskolát kiemeli abból a bürokratikus gépezetből, hogy el kell végezni, szerzünk egy diplomát, majd elmegyünk. Az iskolához való visszatérés, az iskola szellemiségének a jelenléte fontos az ember életében, és az iskolának is fontos, hogy végzőseinek a szellemi hovatartozása révén az ő energiája, hatósugara, és mondjuk ki, presztízse is növekszik.

– Önre a háromnapos rendezvénysorozat művészeti-kulturális részének összeállítása hárul. Mire számíthatnak ezen a téren az érdeklődők?

– A tervek szerint két, művészeti szempontból fontos rendezvénypont lesz. Több is van, de kettő az, amivel kapcsolatban engem kértek fel. Volt egy ötlet, amely Székely Emese részéről fogalmazódott meg, amit nagyon jónak tartok, fel is karolom. Különben Haller Béla tanár úr ennek a résznek a szervezője, én ebben tanácsadást és egyéb közreműködést vállaltam. Arról lenne szó, hogy körbeküldtünk interneten marosvásárhelyi illetőségű, vagy életpályájuk bizonyos szakaszában Marosvásárhelyhez kötődő írók, költők névsorát, és felkértük azokat a Bolyaiban végzett, vagy bizonyos ideig ide járó színészeket, akik a világ különböző pontjain élnek, válasszanak a vásárhelyi írók, költők műveiből egy 5-6 perces anyagot, amit vagy megtanulnak, vagy felolvasnak. A Teleki Téka udvarán lesz ez a zenés-irodalmi est, a Kővirág együttes megzenésített verseket ad elő és a zeneszámok közé ékelve a jelentkező színészek olvasnak fel, adják elő egy-egy irodalmi mű részletét. Van már 5-6 színész, akik jelentkeztek, van például Németországban élő volt tanítványunk, aki, ha az idejébe belefér, eljön. Ez az augusztus 31-i, úgymond nyitórendezvények része, 18-20 óra között zajlik a Teleki Téka udvarán, majd a Bolyai líceum udvarán Zene, tánc, nosztalgia címmel a Tonight Jazz Quartet, a DNS, valamint az Autostop együttesek szórakoztatnak.

A második nap, szeptember 1-jén kerül sor a tanárok arcképcsarnokának a bemutatására, ami nagyon érdekes rendezvény lesz. Tudni kell, hogy Márkus Ferenc a Bolyaiban végzett, jelenleg Amerikában élő öregdiák, aki sporttanár volt, de kiváló festőművészi tehetségről tett tanúbizonyságot. Ő évente-kétévente megfesti a Bolyai néhány nagy tanáregyéniségének a portréját. Ebből most hat portré látható: Pálffy Tóni bácsi, Kirsch Márta, Kis Elemér, Kozma Béla, Horváth András és Fülöp György. Ezekből a munkákból lesz a tárlatmegnyitó a tanári szoba előtti folyosón, ahol ki lesznek állítva a portrék és mindenik személyről néhány perces laudációt mond egy utód, egy jelenlegi tanár.

Továbbá lesz egy nyitott programszám, az egykori diákok jelentkezhetnek, hogy tízperces időkeretben számoljanak be az iskolával kapcsolatos élményeikről. Erre már van jelentkező, nagyon népszerű beszélgetőműsor szokott lenni, viszont a szándékot időben jelezni kell, hogy be lehessen férni az időkeretbe.

– Tudomásunk szerint a világtalálkozó mintegy zárómozzanataként gálaműsorra is sor kerül…

– Az ünnepi gálaműsorra a Kultúrpalota nagytermében szombaton du. 6 órai kezdettel kerül sor. Ekkor egyrészt az iskola kórusa és néptánccsoportja lép majd színpadra, illetve a furulyakör László József tanár úr irányításával. Ezenkívül lesznek meghívott művészek különböző területekről: jön a Buta Árpád egyetemi tanár vezette együttes, négy énekes és egy korrepetitor, akik egy operaária-összeállítást adnak elő. A műsor második felében az operett veszi át a főszerepet, Szabadi Nóra és Ördög Miklós Levente musicalrészletekkel kedveskednek a közönségnek. Továbbá egy Budapestről érkező kvartett kamarazeneszámokat ad elő, őket Weszely Tibor tanár úr szervezte be. Lesz két prózai mozzanata is a műsornak, Pethő László régi vásárhelyi költőnek van egy nagyon szép, Bolyairól szóló, Arccal a végtelen fele című poémája, ezt Ördög Miklós fogja elszavalni, Sebestyén Aba pedig a Bolyai monodrámából ad elő részletet. A gálaműsor két műsorvezetője Bodolai Balázs kolozsvári színész és Szabadi Nóra marosvásárhelyi színésznő. A gála a tervek szerint közös énekléssel fejeződik be, amikor a nézők a kórusban éneklő diákokkal együtt megtanulják a Bolyai-himnuszt és együtt éneklik el azt.

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/bolyaisok-vil%C3%A1gtal%C3%A1lkoz%C3%B3ja

Bolyais világtalálkozó készül

 
A frissen végzetteket is hazavárják
Cikk | május 9, 2012 – 19:29 | Beküldő: Vajda György

Kedden délután a Bolyai Farkas líceum tanárijában sajtótájékoztatót tartott a VI. bolyais világtalálkozó szervezőbizottsága (többek között Kirsch Attila, a Református Kollégium – Bolyai Farkas Líceum Öregdiákok Baráti Köre elnöke, Buksa Éva elnökségi tag, Bálint István, a líceum, Székely Emese, a Református Kollégium igazgatója, illetve Horváth Gabriella, a Bolyai Farkas líceum aligazgatója, Benedek Zsolt, Borsos Szabolcs tanárok). A találkozó célja az volt, hogy bejelentsék: az idén augusztus 31 – szeptember 2-a között zajlik majd a hatodik bolyais világtalálkozó, amelynek már körvonalazták a programját.

Az elhangzottakból mazsolázunk: a szervezők azt szeretnék, hogy ez a nemzedékek találkozója legyen, ahol a jelenlegi diákok, a nemrég végzettek, illetve az idősebb „véndiákok” – a Bolyai-szellemiség jegyében – tapasztalatot cserélnek, elmondják egymásnak, hogy a ballagást követően az ősi alma mater tudásbatyujával felvértezve miként állták meg helyüket az életben, a nagyvilágban. 1994-ben volt az első találkozó, legutóbb pedig 2007-ben próbálták összetoborozni a világ bolyaisait. Akkor 40 országból mintegy 2000-en jöttek haza, volt olyan is, aki Ausztráliából több napot utazott azért, hogy találkozzon volt osztálytársaival.

Az idei rendezvényt úgy tervezik, hogy a program lehetőséget biztosítson az osztályok találkozójára is, de lesz tudományos szesszió, az iskolához és a névadóhoz kötődő megemlékező rendezvények, könyvismertető, sportvetélkedő, ünnepi díszgála a Kultúrpalotában; igyekeznek a szervezők, hogy minden korosztályt megszólítsanak, így a nótaesttől a szimfonikus hangversenyen át a rockzenéig minden helyet kap a programban. Vasárnap azokra emlékeznek, akik eltávoztak közülünk, de munkájukkal hozzájárultak az iskola hírnevének öregbítéséhez. A rendezvény fővédnöke dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai konzulátusának főkonzulja, volt bolyais diák lesz. A rendezvényre kiadványok készülnek, és tervezik, hogy mintegy 50 jelenlegi diákot is bevonnak a szervezésbe. Külön programként lehetőséget biztosítanak az iskola különböző művészeti köreinek a bemutatkozására, jelezve, hogy van, aki a több évszázados hagyományt folytassa az ősi falak között.

A Népújság azt szerette volna tudni, miként szólítják meg a szervezők azokat a végzősöket, akik alig néhány éve léptek ki az iskola kapuin, és leginkább a karrierépítéssel vannak elfoglalva szerte a nagyvilágban. Kirsch Attila diplomatikus választ adott: – Akit a négy év alatt megérintett az iskola szellemisége, és úgy érzi, hogy azok között a helye, akiknek életre szóló leckét adott az iskola – eljönnek, de a tapasztalat az, hogy az évek múlásával nő, erősödik ez a kötődés, és a „tékozló diákok” mindig megtérnek. Mert van hova!

http://www.e-nepujsag.ro/op/article/bolyais-vil%C3%A1gtal%C3%A1lkoz%C3%B3-k%C3%A9sz%C3%BCl